„Az ember sokkal inkább a kezében tartja a saját sorsát, mint ahogy az kényelmes lenne.”
Szepes Mária
Üzletet ajánlok. Egy olyan üzletet, amiben adsz is, kapsz is. Mit szólsz, érdekel?
Csak annyit kell tenned, hogy előveszel egy fehér papírt, tiszta lapot kezdesz, ha úgy tetszik, és leírod a kifogásaid. Mindet. Ne agyalj, ne gondold túl, hagyd, hogy vigyen a lendület, csak írj. Írd le a kifogásaid, egyiket a másik után, sorban, ahogy jönnek. Ha az oldal aljára érsz, fordítsd meg a lapot és írj tovább. Ha tele a lap, vegyél elő másikat.
Leírtad mindet? Nagyszerű. Olvasd át, és ha eszedbe jut még egy (néhány)kifogás, azt is írd le. Megvan mind? Teljes a lista?
Olvasd el még egyszer ezt a szép felsorolást, akár hangosan is, magadban annyit mondogattad már, itt az ideje hangosan kimondani a kifogásaid.
És most, hogy átgondoltad, összegyűjtötted, listába szedted, leírtad, felolvastad a kifogásaid, búcsúzz el tőlük. Jól szolgáltak, mindig kéznél voltak, mindig a rendelkezésedre álltak, megszoktad, megszeretted őket, összenőttetek. Kényelmes, szép életetek volt együtt.
De te már nem itt szeretnél tartani.
Összeszedted a kifogásaid. Leírtad, letetted őket. Akár ki is dobhatod, vagy elégetheted a listát, már nincs rá szükséged, ne cipeld tovább.
Durván hangzik? Elhiszem.
Még nem állsz készen rá, hogy csak úgy eldobd a kifogásaid és egy könnyed mozdulattal megszabadulj tőlük?
Akkor ne tedd. Hajtsd szépen össze a listád, akár egy borítékot is elővehetsz, és tedd el. Keress egy tuti jó helyet a kifogásaidnak, tedd be egy, a könyvespolcról találomra lekapott könyvbe, vagy a tartalék ágyneműk közé, vagy az üres befőttesüvegek alá, ahol nyugodtan otthagyhatod őket, biztonságban lesznek. Meglesznek ott nélküled, és te is nyugodtan élheted tovább az életed kifogások nélkül.
Igazad van, arról volt szó, hogy kapsz is valamit. Adok neked egy mondatot, cserébe a kifogásaidért:
Az ember sokkal inkább a kezében tartja a saját sorsát, mint ahogy az kényelmes lenne.
Valahányszor eszedbe jut egy kifogás, ezt mondd magadnak helyette.