Hallgatom, ahogy meséled, milyen nehéz neked, mennyi gondod, problémád van. Szépen, listába szedve sorolod a problémáid, egyiket a másik után. Olyan jól ismered, annyiszor felmondtad már, hogy el tudnád mondani ABC-rendben, időrendben, téma szerint, fontossági sorrendben, aszerint, hogy melyik a szívednek a legkedvesebb… Na jó, az utóbbi kettő nagyon nehezen menne, hiszen minden problémád egyformán fontos és kedves. Megértem én, persze, annyit foglalkoztál már vele, időközben megszeretted.

Mit szólnál hozzá, ha arra kérnélek, egyszerűsítsük le egy kicsit ezt a szempontrendszert? Elég csak két csoport. Az egyik, a tényleges problémák csoportja. A másik? Ami nem probléma, csak te problémázol rajta. Ide tartoznak a feltételes mondattal kezdődő problémák. Mi lenne, ha…? Mit szólna, ha…? Mi lenne vele / velem, ha…? És ha a nagyanyámnak kereke lenne és áramszedője, ő lenne a villamos.

Ilyesmire egyetlen gondolatot sem érdemes pazarolni. A gondolataid sokkal fontosabbak és értékesebbek annál, hogy holmi problémázásra fecséreld el őket. Nagy szükség van rájuk. Kellenek a tényleges problémáid megoldásához.

Ne problémázz, hanem oldd meg a problémáid. Ha úgy érzed, egyedül nem boldogulsz, gyere coachingra, segítek. Csak törődj végre a magad dolgával is 😉

Éva