Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Emlékszel erre a dalra? Néha úgy érzem, folyamatosan ez szól, ha nem is az utcákon a hangszórókból, de az online térben mindenképp.
Mostanában olyan, mintha most-kultuszban élnénk. Éld meg a pillanatot, légy jelen, amit most teszel, az hatással lesz egész életedre – micsoda mulatság is ezzel riogatni a továbbtanulókat!
Olyan ez a szó, mint egy felszólítás, egy sürgető parancs, gyerünk, MOST! élvezd a pillanatot, most tegyél meg mindent, vagy legalább az első lépést, most kapcsolj ki, lazíts, pihenj, most figyelj, most gyűjts élményeket, most, most, most. Felhalmozásra buzdít, elvárást, terhet rak rád.
Nem elég a napi stressz, amiből nehezen tudsz kikapcsolni, bajlódhatsz az időzítéssel is, MOST van itt a nagy pillanat, a csodás naplemente, ha ennek nem adod meg magad teljes, lecsendesült lelkeddel, akkor…
Akkor mi lesz? Oda az egész, mehet minden a levesbe?
Dehogy. Nem lesz semmi. Legfeljebb egy újabb naplemente holnap, meg azután és azután is, sokszor.
Ne hajszold magad, legalább most ne 😄
Szép estét,
Éva
Ui: És persze, amikor úgy érzed, törődj a magad dolgával is 😉