Ahogy telnek az évek, egyre inkább megszerettem ezeket a rövidke kis szavakat. Nem, tényleg, talán,
lehet, most … és itt ez a „még” is. Mindössze három betű, ami képes mindent megváltoztatni.
Hangulatot, hozzáállást, az egész jövőt.
A digitális oktatásnak hála sokan naponta megtapasztaljuk a „nem tudom”-ot . Akár a saját bőrünkön,
mert fogalmunk sincs a tananyagról, vagy, jobb esetben mi legalább nagy vonalakban értjük, miről
van szó, de hogy a gyerekkel hogy értetjük meg?…, akár úgy, hogy nézzük az asztalon félig fekvő,
nyűglődő, csüggedt gyereket, aki azt sem érti, hirtelen miért játszunk vele folyton iskolásat, és a
tananyag sem megy könnyen. És jön az, hogy nem tudooom.
Ilyenkor, szerintem ér azt mondani, hogy én sem. MÉG én sem tudom.
Senki nem úgy született, hogy tudta.
Te is, én is úgy születtünk, hogy nem tudtuk azt a sok mindent, amit most már tudunk. MÉG nem
tudtuk. Mindenki, a legnagyobb szakértők ezt az utat járják végig; eleinte még nem tudják azt a
dolgot, aztán meg már igen.
Ennyire egyszerű. MÉG nem tudom. De innen lehet építkezni, lehet folytatni a mondatot.
MÉG nem tudom, de majd…
Te hogy folytatnád?
Éva