Milyen csalóka is tud lenni ez a 3 betű! Talán a sok magánhangzó miatt tűnik olyan könnyednek, elől a játékos, mosolygós e, hátul ott gömbölyödik az az ő, mintha egy szépen rúzsozott száj kerekítené. Viszont középen keményen, határozottan ott az r, azt komolyan kell venni. Mindössze 3 betű, itt nem lehet tétovázni, hogy közben meggondolom magam, máshogy alakítom a szó végét, alighogy belekezdek, már ki is mondtam.
És épp így használjuk is ezt a szót. Olyan könnyedén odaadjuk bárkinek, mintha csak mosolygás lenne meg szépen rúzsozott ajkak, és hasonlóan könnyedén, mosolyogva fogadjuk is, ha megkapjuk. Azt mondják rám, hogy erős vagyok – de jó! öröm, büszkeség, majd én megmutatom, majd én rászolgálok, csak adjatok még több terhet, elbírom, hisz erős vagyok.
De azért ott az az r is, annak súlya van. Amivel általában mit sem törődünk, miután odaadtuk valakinek az erő – címkét. Ugyan már, ő úgyis olyan erős, elbírja ezt is! Eggyel több megfelelni való elvárás, mit számít az már, meg se kottyan neki! Aki kapta már meg azt, hogy: te olyan erős vagy!, az valószínűleg átélte, hogy a kezdeti föld fölött lebegős, mosolygós büszkeséget, bizonyítani akarást és tettvágyat mintha egyszer csak egy láthatatlan súly elkezdené lefelé húzni, és nincs menekvés. AZ erővel egyre nő a teher is. Minél többször mondják rád, hogy te olyan erős vagy, annál több terhet kapsz a nyakadba. És még örülsz is neki. Sőt, egyenesen kéred, önként jelentkezel, én hadd, én hadd, majd én megcsinálom, csak mondjátok megint, hogy erős vagyok, csak dicsérjetek.
Na jó, itt álljunk meg egy szóra. Az „erős vagy” az elismerés vagy elvárás?
Erről is szól az új cikkem. Meg Nyilas Misiről és a nőnapról 😉